Önkormányzati épületek és energiaátláthatóság

Az energiahatékonysági irányelv, vagyis az (EU) 2023/1791 irányelv példamutató szerepet szán a közszektornak. Az irányelv a közszektor egészére évi 1,9 százalékos energiafogyasztás-csökkentési célt határoz meg, és a központi kormányzati épületekre korábban alkalmazott éves 3 százalékos felújítási kötelezettséget kiterjeszti a helyi, regionális és nemzeti szintű középületekre is. A 3 százalékos kötelezettség főszabály szerint a közintézmények tulajdonában álló, 250 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű épületek állományára vonatkozik. A tagállamok bizonyos feltételek mellett egyenértékű energiamegtakarítást eredményező alternatív megközelítést is alkalmazhatnak.

Az irányelv értelmezésében a közintézmények körébe a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint az általuk közvetlenül finanszírozott és irányított, nem ipari vagy kereskedelmi jellegű szervezetek tartozhatnak. Ezért az önkormányzati intézményrendszer jelentős része bekerülhet a közszektorra vonatkozó energiahatékonysági keretbe. A pontos magyarországi alkalmazási kört mindig a hatályos nemzeti végrehajtási szabályok alapján kell megállapítani.

Az EPBD, vagyis az (EU) 2024/1275 irányelv ehhez kapcsolódva a teljes épületállomány energiahatékonyságának javítását, a műszaki rendszerek digitalizációját, az energetikai tanúsítás korszerűsítését és az épületadatok hozzáférhetőbbé tételét írja elő. A nemzeti épületfelújítási terveknek a középületekre vonatkozó szakpolitikákat és intézkedéseket is tartalmazniuk kell.

A magyar szabályozásban már jelen van a közintézményi adatgyűjtés

A magyar energiahatékonysági törvény alapján működő Nemzeti Energetikusi Hálózat célja kifejezetten a közintézmények, köztük az önkormányzatok energiahatékony működésének elősegítése. A hálózat feladatai közé tartozik az ingyenes energetikai tanácsadás, az önkormányzatokkal való kapcsolattartás, az energiagazdálkodási rendszerek ösztönzése, valamint az energiamegtakarítási intézkedési tervek és az energiafogyasztási adatszolgáltatás szakmai támogatása.

A 122/2015. (V. 26.) Korm. rendelet 7/F. §-a alapján a közintézmény tulajdonában és használatában álló, közfeladat ellátását szolgáló épület vagy épületrész üzemeltetéséért és fenntartásáért felelős szervezet vezetőjének az energiafogyasztási adatokat havi rendszerességgel, a tárgyhónapot követő ötödik napon kell bejelentenie, a jogszabályban megjelölt kivételekkel.

Ez lényeges alap, de az adatszolgáltatás önmagában még nem teremt energiaátláthatóságot. Ehhez az adatoknak pontosnak, egységesnek, értelmezhetőnek és döntésre alkalmasnak kell lenniük.

Mit jelent valójában az energiaátláthatóság?

Az energiaátláthatóság nem külön jogszabályi definíció, hanem több műszaki és irányítási képesség együttese.

Egy átlátható önkormányzati energiagazdálkodási rendszerben:

1. minden épület egyértelműen azonosítható;
2. ismert az épület rendeltetése, alapterülete és használati ideje;
3. dokumentáltak az energiaellátási szerződések és mérési pontok;
4. elkülöníthető a villamos energia, a fűtés, a hűtés és más energiahordozók felhasználása;
5. az adatok időben visszakereshetők;
6. az eltérésekhez műszaki vagy használati ok rendelhető;
7. a beavatkozások és azok eredménye dokumentálható;
8. a vezetők, az energetikusok és az üzemeltetők ugyanabból az ellenőrzött adatforrásból dolgoznak.

A cél nem minél több adat összegyűjtése. A cél olyan adatok létrehozása, amelyekből intézkedés következhet.

Miért nem elegendők az energiaszámlák?

A számlák megmutatják, hogy egy adott elszámolási időszakban mennyi energiát vásárolt az intézmény. Azt azonban rendszerint nem mutatják meg, hogy:

• a fogyasztás melyik épületrészben keletkezett;
• melyik rendszer működött indokolatlanul;
• mennyi volt az éjszakai vagy hétvégi alapterhelés;
• működött-e egyszerre a fűtés és a hűtés;
• hibás volt-e egy időprogram;
• megnőtt-e a használati idő vagy a foglaltság;
• megfelelő volt-e a beltéri hőmérséklet és levegőminőség.

Egy havi fogyasztási érték alkalmas lehet hosszú távú trendek felismerésére, de jellemzően nem elegendő a napi működési hibák diagnosztizálásához.

A számlaadatok ezért szükségesek, de ki kell egészíteni őket megfelelő mérési, üzemállapot- és épülethasználati adatokkal.

Az első lépés az egységes épület- és mérőnyilvántartás

Sok önkormányzatnál már az alapadatok összekapcsolása is nehézséget okoz. Az ingatlan-nyilvántartás, az energiaszerződés, a számla, a mérőóra és az intézmény neve eltérő rendszerekben, eltérő elnevezéssel jelenhet meg.

Egy egységes nyilvántartásnak legalább a következőket célszerű tartalmaznia:

• épület neve és címe;
• egyedi épületazonosító;
• tulajdonos és használó szervezet;
• épületfunkció;
• hasznos alapterület;
• fűtött vagy hűtött alapterület;
• nyitvatartási és használati idő;
• energiahordozók;
• főmérők és almérők azonosítói;
• energiaszolgáltatási szerződések;
• fűtési és hűtési rendszerek típusa és teljesítménye;
• energetikai tanúsítvány;
• automatizálási és felügyeleti rendszer;
• tervezett vagy végrehajtott korszerűsítések.

Az alapadatok változását is követni kell. Egy intézmény átköltözése, egy épületrész lezárása vagy a használati idő jelentős módosulása az energiafogyasztási adatok értelmezését is megváltoztatja.

Mérési hierarchia: a főmérőtől a jelentős fogyasztókig

Nem szükséges minden készüléket külön mérni. A mérési rendszernek azokat a fogyasztásokat kell elkülönítenie, amelyek energetikai vagy üzemeltetési szempontból jelentősek.

Egy nagyobb önkormányzati épületben indokolt lehet külön mérni például:

• a teljes villamosenergia-felhasználást;
• a fűtési energiát;
• a hűtési energiát;
• a használati meleg vizet;
• a légtechnikai rendszereket;
• a konyhát vagy nagyteljesítményű technológiai fogyasztókat;
• a világítást;
• az elektromosautó-töltést;
• a napelemes termelést;
• a jelentősebb bérlői vagy funkcionális területeket.

A megfelelő mérési pontok kiválasztását mindig az épület funkciója, mérete, műszaki rendszere és a meghozandó döntések határozzák meg.

A mérési rendszer kialakításakor rögzíteni kell:

• mit mér az adott mérő;
• milyen mértékegységben szolgáltat adatot;
• milyen gyakorisággal olvasható ki;
• hol tárolódik az adat;
• ki felel az adatminőségért;
• hogyan kezelik az adathiányt és a mérőcserét.

Az épületautomatizálás szerepe

Az energiaátláthatóságot jelentősen erősíti, ha az energiaadatok összekapcsolhatók az épület műszaki rendszereinek tényleges működésével.

A 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet szerint az érintett, 290 kW-nál nagyobb effektív névleges teljesítményű rendszerekkel rendelkező egyéb rendeltetésű épületek épületautomatizálási és szabályozási rendszerének alkalmasnak kell lennie:

• az energiafelhasználás folyamatos ellenőrzésére, regisztrálására, korrekciójára és elemzésére;
• az energiahatékonyság értékelésére;
• a műszaki rendszerek hatékonyságcsökkenésének jelzésére;
• a kezelőszemélyzet tájékoztatására;
• az energiahatékonyság javítási lehetőségeinek feltárására;
• a különböző rendszerek és gyártók közötti kommunikációra.

Ezek a funkciók közvetlenül támogatják az önkormányzati energiaátláthatóságot. A rendszer nemcsak megmutatja a fogyasztást, hanem segíthet feltárni annak okát is.

Az EN ISO 52120 strukturált keretet ad az energiahatékonyságot befolyásoló szabályozási, épületautomatizálási és műszaki épületmenedzsment-funkciók meghatározására és értékelésére. A szabvány alkalmazható a meglévő funkciók felmérésére, a hiányosságok azonosítására és a fejlesztési követelmények meghatározására.

Milyen adatokat érdemes összekapcsolni?

Egy fűtési rendszer fogyasztását például nem lehet megfelelően értékelni pusztán a felhasznált gáz vagy hőmennyiség alapján.

Az értelmezéshez szükség lehet:

• külső hőmérsékletre;
• előremenő és visszatérő vízhőmérsékletre;
• beltéri hőmérsékletekre;
• időprogramokra;
• alapjelekre;
• kazánok vagy hőszivattyúk üzemállapotára;
• szivattyúk működésére;
• az épület tényleges használati idejére.

Egy iskola energiafogyasztását például jelentősen befolyásolhatja a tanítási rend, a szünet, a sportcsarnok esti használata vagy egy hétvégi rendezvény. Ezek nélkül a fogyasztás növekedése könnyen hibának tűnhet akkor is, ha valójában megváltozott az épület használata.

Nem minden épület hasonlítható össze közvetlenül

Az önkormányzati épületállományon belül az egyszerű fogyasztási rangsor félrevezető lehet.

Egy uszoda, egy óvoda és egy irodaépület:

• eltérő nyitvatartással működik;
• más beltéri hőmérsékletet igényel;
• eltérő a használati melegvíz-igénye;
• különböző a személyterhelése;
• más gépészeti rendszerekkel rendelkezik.

Ezért az épületeket elsősorban azonos vagy hasonló funkciójú épületekkel célszerű összehasonlítani.

Hasznos mutatók lehetnek például:

• éves energiafelhasználás;
• kWh/m²/év;
• időjárással korrigált fűtési energia;
• energiafelhasználás nyitvatartási óránként;
• energiafelhasználás használónként;
• éjszakai alapterhelés;
• maximális villamos teljesítmény;
• megújuló energia részaránya;
• komfortkövetelmények teljesülési aránya;
• riasztások és tartós működési eltérések száma.

Az ISO 50001 az energiairányítás folyamatos fejlesztésére, adatvezérelt célkitűzésekre, mérésre és eredményellenőrzésre épül. Az ISO 50006 energia-teljesítménymutatók és energiabázisok kialakításához ad módszertani útmutatást, hogy a teljesítményváltozás összehasonlítható módon értékelhető legyen.

Az időjárás és a használat hatását külön kell választani

Egy hidegebb tél vagy hosszabb nyitvatartás önmagában növeli az energiafelhasználást. Ha ezt nem veszik figyelembe, egy jól működő épület is rosszabbnak tűnhet, mint az előző évben.

A vezetői riportokban ezért célszerű elkülöníteni:

• a tényleges fogyasztásváltozást;
• az időjárási hatást;
• a használati idő változását;
• a foglaltság vagy szolgáltatási volumen változását;
• a műszaki beavatkozások hatását.

A cél nem az adatok „szebbé tétele”, hanem az összehasonlíthatóság javítása.

Négy különböző riportálási szint szükséges

Nem ugyanazt az információt igényli a karbantartó, az energetikus, az intézményvezető és a képviselő-testület.

Napi vagy heti üzemeltetési nézet

Az üzemeltető számára szükséges:

• aktuális hibák és riasztások;
• indokolatlan üzemállapotok;
• komforteltérések;
• kommunikációs hibák;
• kiugró fogyasztások;
• kézi felülvezérlések.

Havi energetikai riport

Az energetikai felelős számára szükséges:

• havi fogyasztás energiahordozónként;
• előző hónaphoz és előző évhez viszonyított változás;
• időjárási korrekció;
• költségek;
• alapterhelések;
• csúcsteljesítmények;
• eltérések és magyarázatok;
• szükséges intézkedések.

Negyedéves vagy éves vezetői riport

A döntéshozók számára szükséges:

• teljes épületállomány energiafelhasználása;
• költségtrendek;
• legnagyobb eltérések;
• megtakarítási eredmények;
• beruházási prioritások;
• várható költség és megtérülés;
• jogszabályi megfelelés állapota;
• kockázatos épületek és rendszerek.

Nyilvános összefoglaló

A lakosság számára közzétehető:

• éves összesített energiafelhasználás;
• végrehajtott korszerűsítések;
• elért, igazolt megtakarítások;
• megújulóenergia-termelés;
• következő évi célok;
• közpénzből finanszírozott projektek eredménye.

A nyilvános riportnak érthetőnek kell lennie, de az adatok módszertani alapját is ismertetni kell. Az összevont százalékos eredmény önmagában nem elegendő, ha nem derül ki, mihez és milyen időszakhoz viszonyították.

Az EPBD adat-hozzáférési követelményei

Az EPBD 16. cikke az épület tulajdonosa, bérlője és kezelője számára közvetlen hozzáférést ír elő a rendelkezésre álló épületrendszer-adatokhoz. Az adatkörbe tartozhatnak az épület energiahatékonyságával, műszaki rendszereivel, automatizálásával, mérőivel, szabályozóberendezéseivel és elektromobilitási töltőpontjaival kapcsolatos adatok. A Bizottság útmutatója szerint a hozzáférést úgy kell biztosítani, hogy az érintett fél ténylegesen használni tudja az adatokat, ne csak külön kérésre vagy kizárólag a rendszer szállítóján keresztül férjen hozzájuk.

Az EPBD 22. cikke nemzeti épületenergetikai adatbázis létrehozását írja elő. Az adatbázisnak többek között az energetikai tanúsítványokhoz, felújítási útlevelekhez, ellenőrzésekhez és egyéb épületenergetikai rendszerekhez kapcsolódó adatok gyűjtését és hozzáférhetőségét kell támogatnia.

Az önkormányzati rendszer kialakításakor ezért hosszú távon is fontos:

• az adatok exportálhatósága;
• a dokumentált adatstruktúra;
• a nyílt vagy szabványosított interfészek;
• az adatgazda meghatározása;
• a rendszerfüggetlen archiválás;
• a jogosultságok és adatvédelmi követelmények kezelése.

Ki legyen az adatok gazdája?

Az egyik leggyakoribb szervezeti probléma, hogy az energiaadatokért senki nem vállal teljes felelősséget.

Az adatszolgáltató, az intézményvezető, a műszaki osztály, a pénzügy, az energetikus és a külső üzemeltető ugyanazt az épületet különböző szempontból kezeli.

Ezért minden épülethez célszerű kijelölni:

• az adatszolgáltatás felelősét;
• a műszaki adatok gazdáját;
• az adatminőség ellenőrzőjét;
• a riasztások kezelőjét;
• az intézkedések jóváhagyóját;
• a vezetői riport címzettjét.

Az adatgazda feladata nem feltétlenül az összes adat manuális kezelése. Az ő felelőssége, hogy az adatok eredete, minősége és felhasználása ellenőrizhető legyen.

Az átláthatóság zárt működési ciklust igényel

Az energiaátláthatóság akkor teremt értéket, ha az adatból intézkedés lesz.

A működési ciklus:

1. mérés;
2. adatellenőrzés;
3. összehasonlítás;
4. eltérés felismerése;
5. okfeltárás;
6. beavatkozás;
7. eredmény visszamérése;
8. dokumentálás.

Ha a riport csak elkészül, de nincs meghatározva felelős, határidő és visszaellenőrzés, az adatgyűjtés adminisztratív feladattá válik.

Milyen problémák tárhatók fel?

Az egységes adatelemzés segítségével felismerhető lehet például:

• éjszakai vagy hétvégi indokolatlan fogyasztás;
• túl korán induló fűtés;
• nyári időszakban is működő fűtési rendszer;
• szükségtelenül magas beltéri hőmérséklet;
• hibás érzékelő;
• tartós kézi felülvezérlés;
• folyamatosan működő szivattyú vagy ventilátor;
• megnövekedett víz- vagy melegvíz-fogyasztás;
• hibás napelemes termelés;
• elszámolási vagy mérőadat-hiba;
• egy beruházás elmaradó megtakarítása.

A legértékesebb felismerések gyakran nem éves szinten, hanem napi vagy heti működési mintákban jelennek meg.

Beszerzéskor is követelményként kell kezelni az adatokat

Új épületautomatizálási, mérési vagy energiamenedzsment-rendszer beszerzésekor nem elegendő általánosan „felügyeleti rendszer” vagy „energia-monitoring” szállítását kérni.

A műszaki követelményben célszerű meghatározni:

• a mérendő adatokat;
• az adatpontok elnevezési szabályát;
• az adatrögzítés gyakoriságát;
• az adatmegőrzés időtartamát;
• az exportformátumokat;
• a rendszerkapcsolatokat;
• a riportok tartalmát;
• a riasztások kezelését;
• a felhasználói jogosultságokat;
• az adatok tulajdonjogát;
• a dokumentáció és oktatás követelményeit;
• a rendszer későbbi bővíthetőségét.

Az önkormányzatnak a szerződés lejárta vagy szolgáltatóváltás után is hozzá kell férnie saját épületeinek történeti és aktuális adataihoz.

Energiahatékonyság-alapú szerződések

Az energiahatékonyság-alapú szerződés olyan megoldás lehet, amelyben a szolgáltató díjazása a megállapodott energiahatékonyság-javuláshoz vagy más teljesítménykritérium teljesítéséhez kapcsolódik, és az eredményt a szerződés időtartama alatt ellenőrzik és nyomon követik. A magyar energiahatékonysági törvény ezt a működési elvet kifejezetten meghatározza, a végrehajtási rendelet pedig a közintézmények által kötött ilyen szerződések kötelező tartalmi elemeit is szabályozza.

Ilyen szerződés csak akkor működhet hitelesen, ha:

• rendelkezésre áll megbízható kiindulási állapot;
• dokumentált a mérési határ;
• ismert a normalizálás módszere;
• egyértelműek a teljesítménymutatók;
• ellenőrizhető a szolgáltató által kimutatott megtakarítás.

Az energiaátláthatóság ezért a finanszírozási és szerződéses modellek működésének is alapfeltétele.

Javasolt megvalósítási sorrend

1. Épületállomány felmérése

Készüljön egységes épület-, mérő- és szerződésnyilvántartás.

2. Adatminőség ellenőrzése

Azonosítani kell a hiányzó, hibás vagy nem összehasonlítható adatokat.

3. Épületek priorizálása

Elsőként a legnagyobb fogyasztású, legdrágábban üzemelő vagy legrosszabbul dokumentált épületeket célszerű vizsgálni.

4. Mérési koncepció kialakítása

Meg kell határozni, mely fogyasztásokat és működési paramétereket szükséges elkülöníteni.

5. Automatikus adatgyűjtés

Ahol gazdaságosan megvalósítható, érdemes megszüntetni a manuális adatmásolást és táblázatok közötti átviteleket.

6. Egységes riportok

Az összes intézmény ugyanazon mutatók és számítási módszerek alapján jelentsen.

7. Intézkedéskezelés

Minden jelentős eltéréshez tartozzon felelős, határidő és visszaellenőrzés.

8. Beruházási terv

A felújítási prioritások a mért fogyasztásra, műszaki állapotra, használói igényekre és szabályozási követelményekre épüljenek.

A leggyakoribb hibák

„A számlák rendelkezésre állnak, ezért az energiagazdálkodás átlátható.”

A számlák a beszerzett energiát mutatják, de nem feltétlenül a fogyasztás okát.

„Minden épületet egyetlen kWh/m² mutató alapján kell rangsorolni.”

Eltérő funkciójú épületek közvetlen összehasonlítása félrevezető lehet.

„Minél több mérőt telepítünk, annál jobb lesz a rendszer.”

A felesleges, nem értelmezett mérési pontok növelik a költséget, de nem feltétlenül javítják a döntéshozatalt.

„A dashboard önmagában megoldja az energiagazdálkodást.”

A grafikus felület nem helyettesíti az adatellenőrzést, a felelősségi rendszert és a tényleges beavatkozást.

„Az éves jelentés elegendő az üzemeltetési hibák felismeréséhez.”

Az éves összesítésből rendszerint nem azonosíthatók a napi működési eltérések.

„Az adat a rendszer szállítójának tulajdona.”

Az önkormányzatnak szerződésben kell biztosítania a saját épületeire vonatkozó adatok hozzáférhetőségét, exportálhatóságát és hosszú távú használhatóságát.